Balzsamok és gyantaillatok

A virágok hatalmas választékán túl további illatokat kínálnak a gallyak és az ágak, a fák és a gyanták. Egyes aromanövényeknek szárítva jön elő az illatuk, másokért egyenesen a föld alá is le kell ásni, hogy felfedezhessük őket.

Kellemesen fás, kicsit gyantás aromájúak többek között a tűlevelű fák mint az erdei-, a luc-, a píniafenyő vagy a ciprus. E növények egzotikus virágokra, fűszerekre, balzsamokra, gyantákra emlékeztetnek.

A balzsamok és gyanták különböző összetételű, vízben nem oldódó vegyületek gyűjtőneve. A balzsamok általában sűrűn folyó anyagok, külső beavatkozás nélkül is termelődnek a növényben.
Kitermelésükre bemetszéseket végeznek például a különböző fenyőfélék törzsébe. A balzsamok más része kóros váladék, például egyes fák kérgének eltávolítása majd maró anyaggal vagy hővel történő kezelésének hatására indul meg. (Myroxylon balsamum L. [L.] Harms). így nyerik a perubalzsamot (Balsamum Peruvianum). Hasonló módszerrel, de csak bemetszésekkel termelik ki az előbbi faj egyik változatából a tolubalzsamot (Balsamum Tolutanum). Az utóbbi két balzsam legértékesebb hatóanyagai gyűrűs észterek. A perubalzsam antiszeptikus tulajdonsága mellett fokozza a szövetek újraképződését. A tolubalzsamból készített szirup (Sirupus Balsami tolutanf) légúti fertőtlenítő és köptetőszer.

A gyanták szilárd halmazállapotúak, rendszerint szesszel vonhatók ki egyes növényi részekből, majd vízzel hígítva kicsaphatok. Összetételükben fenilpropán/származékok (lignánok) ezért dohányzók elvonókúrájában használható. A hóvirág fajok (Galanthus sp.) galantamin nevű alkaloidját izomgyengeségben, izomsorvadásos állapotokban lehet alkalmazni. A sárga tülökpipacs (Glaucium flavurri) alkaloidjai epebajokra előírt gyógyszerek készítésére szolgálnak.

A legfontosabb gyógyszertani csoportokat a múlt századtól kezdve alkaloidok vizsgálata során írták le.
A természetes alkaloidokból a gyógyszeripar olyan sókat vagy félszintetikus származékokat is előállít, melyek értékesebbek, mint a növényi kivonat vagy az alkaloidok elegye, így például az anyarozsból (Claviceps purpurea) készült kivonatok csak nőgyógyászati vérzések csökkentésére használhatók, kisebb mértékben szimpatolitikus hatásuk miatt is, viszont a bromo-alfa-ergok-riptin a prolaktin működését gátolja és ezért a gyermekágyi emlőgyulladás (mastitis puerperalis) és a kórosan magas prolaktinszint okozta, havivérzések előtti fájdalmak megelőzésére rendelik. nek be, nélkülözhetetlenek egyes életfolyamatok lezajlásához, ezért elégtelen bevitel esetében hiánybetegségek léphetnek fel. Az élelmiszerekkel jutnak a szervezetbe, egy részüket a bélflóra is termeli (a B-vitaminok csoportjába tartozókat).
A legtöbb gyógynövény vitamintartalmát azért sem tekinthetjük hatóanyagnak, mert a drogból sokkal kisebb mennyiséget adagolunk, mint amennyit élelmiszerekből elfogyasztunk, ezért nem a különböző növényfajok részeinek százalékban kifejezett vitamintartalmát kell szem előtt tartani, hanem a szervezetbe juttatott összmennyiséget. A szervezetünknek C-vitaminból van a legtöbbre szüksége. A C-vitamin nem halmozódik fel, ezért rendszeres bevitele fontosabb, mint az ideig-óráig felhalmozódó, zsírokban oldódó vitaminoké. A fűszerpaprika sok C-vitamint tartalmaz, a burgonyagumó viszonylag keveset; előbbiből viszont elhanyagolhatóan kevés az elfogyasztható összmennyiség az utóbbihoz viszonyítva.

Balzsam vagy gyanta?

A balzsamok és gyanták növényi eredetű anyagok, amelyek között nincs éles határ. Keletkezhetnek a növények természetes élettani folyamataiból, de létrejöhetnek kóros folyamatai során is.
Természetes balzsamot, gyantát számtalan növénycsalád termel, pl. az ernyősök, a liliomfélék, a fenyők. Kóros balzsamot, gyantát azok a növények termelnek, amelyeket megsértünk, pl. a benzoé-gyanta is így keletkezik. A gyanták a balzsamok beszáradt nedvei, amelyek akkor keletkeznek, ha a növényekből kifolyó nedvek folyékony alkotórészei elpárolognak. A gyantacsatornák a fenyő tűlevelében jönnek létre a fiatal sejték osztódásakor. A gyanta a természetes sebzárást szolgálja, amelyet gyantafolyásnak is hívunk. Az illóolajokhoz hasonlóan a balzsamok és a gyanták sem oldódnak vízben, csak éterben vagy alkoholban. Az ismert gyanták közé tartozik a borostyán(kő), a tömjén, a mirha és a benzoé-gyanta.

Tartós illatélmények

Mindenki tapasztalhatta, hogy bizonyos illatok a gyanta és a ragadós nedvek miatt hosszú ideig megmaradnak a bőrön.

Gyantás zsályaaromák

Így pl. ha az enyves zsályát (Salvia glutinosa) közelebbről megvizsgáljuk, sokáig élvezhetjük csodálatos aromáját a kezünkön. Közép- és Dél-Európa lombos vagy vegyes erdeiben fordul elő, és főleg árnyékban és fél-árnyékban fejlődik szépen. 50-120 cm magas szárai, levelei és virágai ragacsosan szőrösek, ami valószínűleg az állatok elleni védelmet szolgálja.

Sajnos csak -3 °C-ig marad meg a( Salvia discolor,) amelynek ugyancsak ragadós balzsamos, virágai inkább fekete, mint lila színűek. Az akár 90 cm magasra is megnövő mutatós növény aromás leveleinek fonákja ezüstösen csillog.

A muskotályzsálya (S. sclarea) illata erős és fanyar, ugyanakkor meleg, fűszeres és kissé gyantás is. Az impozáns, akár 1,3 m-re is megnövő, szép szoliter növény a napos helyeket kedveli, és jól tűri a szárazságot. Ez a gyógy- és fűszernövény csak a második évben hozza szép halványlila virágait, amelyek fellevelei nagyon sokáig színesek maradnak. Illatanyagát az ámbrához hasonló aromaanyagok előállításához használják; görcsoldó, lazító hatású, egyesek szerint azonban izzadságszagú.

Örökzöld szuharok

A bodorrózsa, a ladanumbokor (Cistus incanus ssp. tauricus), ill. a balzsamos szuhar (Cistus ladaniferus) hajtásai és levelei is gyakran ragadósak és molyhosak. A középen élénk színű, fehér, rózsaszín és piros virágok kicsit gyűrött vadrózsára hasonlítanak. Gyűrött külsejük ellenére depresszió esetén állítólag segítenek újra talpra állni. A növény meleg, napos, szélvédett és fagymentes helyet igényel, ahol jó vízáteresztő, inkább homokos a talaj. Ha áprilisban a felére visszavágjuk, bokrosabban nő.

A szuharból nyerik a ladanumgyantát, amely a parfümiparban fontos balzsamos-vaníliás termék, amelyet korábban gyantás-ragacsos kecskeszőrből vettek. E gyanta vélhetőleg az Ótestamentumban szereplő mirha. A nagyon intenzív olaj finom illata csak akkor bontakozik ki, ha sokszorosan felhígítják.

A gyógynövények királya

A "gyógynövények királya" a finom illatú közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) nálunk is megtalálható, cseranyagtartalmú, a népi gyógyászat növénye, amely laza talajban, napos rézsűkön és erdők szélén nő. A sárga, enyhe illatú virágokból kis „bogáncsok" fejlődnek. A levelek fűszeres-gyantás, kissé kesernyés illata, valamint a nagy sárga virágok szárítás után is megmaradnak, ezért potpourriba kiválóan alkalmazhatók. Áprilisban félárnyékos helyre vethetjük, de hagyjunk időt a csírázásra.

 

 
A füge (Ficus carica)

A füge egyszerűen gondozható, mutatós dézsába ültetve a meleg, napos helyet kedveli, ahol nem éri perzselő déli napsugár. Téli védelemmel fajtától függően a -16 °C-ot is kibírja, vagyis érdemes megpróbálkozni a kiültetéssel. Télen nagyon keveset öntözzük. Szárított levelének finom balzsamos illata van.

 

A tömjén és a mirha

Az illatos keleti kincsek között a valódi tömjént és a valódi mirhát kell megemlítenünk. Mindkettő gyanta, amelyeket lassú növekedésű fákból nyernek: a Boswellia carteri és a Commiphora myrrha kérgéből. Természetes előfordulási helyük Arábia és Szomália, ahol dacolnak a sivataggal és a szelekkel. Egyéb furcsa, fás, keleties illatokat ad a perubalzsam gyantája, a kelet-indiai szantálfa és a dél-amerikai.